Bezár a Newseum

December 31-én finanszírozási nehézségek miatt bezár Washingtonban a Newseum sajtómúzeum, amit bő 11 év alatt több mint 10 millióan kerestek fel. Innen nézve évi közel 1 millió látogató nem tűnik kevésnek, a bezárás viszont a média mai állapota mellett egy újabb baljós mérföldkőnek tűnik.

Májusban volt szerencsém (szerencsénk) megnézni a Newseum-ot, született is gy poszt róla, de valahogy beragadt, nem került publikálásra. Most, hogy közeleg az év vége – úgy éreztem, eljött az ideje. Természetesen ellenőriztem a linkeket – így vettem észre, hogy bezár a múzeum. Mellesleg amennyiben jól látom, jelenleg (már) nem szerepel magyar napilap az egyelőre még naponta frissülő Today’s Front Pages rovatban, ahol nyáron még három megyei napilap is szerepelt.

Így tudhattuk meg május 22-én Washingtonban a Hajdú-Bihari Napló aznapi címlapjáról, hogy Kiss Tamás nagykereki burkoló lett a Mesterek Mestere Díj közönségdíjasa, hogy kaszálható a lucerna, hogy hosszabbított Tőzsér és persze, hogy, szép jövő előtt áll Sárrét…

A Capitolium közvetlen közelében álló múzeum naponta közel 800 print napilapot – közte három magyart – kap meg, írtam még  májusban. A lapokat reggelente átnézik, kiteszik a webre https://www.newseum.org/todaysfrontpages/, illetve a tárlókba.  Amikor ott jártunk, az utcai fronton jobbára amerikai „helyi” lapok címlapjai sorakoztak, néhány külföldi lap címlapjának a társaságában. A napi termés többi részét a 6. emeleten lehetett szemlézni.

Nap, mint nap: egy nap – a világ címlapjain. Ahogy a világ(sajtó) látja, vagy éppen láttatja. Aznap, szinte minden lapon más volt a vezető anyag, a „hír” – nyilván mert éppen nem történt semmilyen globális tragédia vagy szenzáció, már amennyiben eltekintünk attól, hogy Tőzsér maradt a Debrecenben.

Már a bevezető lapszemle után is érezhető volt, hogy izgalmas órák várnak ránk, s később be is bizonyosodott, hogy fantasztikus helyen járunk. A múzeum olyan, mint nagyon HD fotó világ sajtójáról, amibe bárhol bele lehet nagyítani, nézegetni, tanulmányozni a részleteket. A Newseum a „hírek szerelmeseinek”, a médiamunkásoknak nyilván kötelező, de mindenki másnak is erősen ajánlható.

A látogatókat roppant gazdag sajtótörténeti gyűjtemény várja, kezdve a Gutenberg Biblia egy oldalától – egészen napjainkig. Média történeti dokumentumok minden korból, minden műfajból. „Napirajzok”, karikatúrák, cikkek, jegyzetek, címlapok a rég és a közelmúltból. Ahogy közeledünk a mához láthatjuk az online sajtó megjelenését, majd tényekkel, számokkal alátámasztva a nyomtatott sajtó hanyatlását, a közösségi média szárnyalását és szép lassan, de nem túl vidáman megérkezhetünk a mai fake news korszakba.

A címlapok és a sajtótörténeti rész is csak egy epizód a múzeumban. Külön-külön kiállításon szerepelnek a 9/11 után megjelent címlapok, a Pulitzer díjas fotók, a melegek szabadságjogaiért folytatott 50 éves harc média emlékei, vagy a berlini fal lebontásával kapcsolatos hírek.

Mellesleg a Newseumban van a falnak (Berlinen kívül) a legnagyobb egybefüggő darabja. Én még láttam „állni” Kelet-Berlinben, majd a nyugati graffitis oldalt is, de így egyben, körüljárhatóan, 30 év múltán is nagyon üt. Az egyik oldalon a szürkeség, a félelem, a reménytelenség, a halottak emléke, a másik oldalon a színes rajzok, firkák, mondhatni a szabadság. Mindez egy szintén eredeti őrtorony árnyékában.

Az őrtorony

A látogatók, a nagyszámban ott lévő fiatalok és gyerekek nézik, olvasgatják mi is volt ez… hogy is volt ez? Talán tanulnak is belőle.

Természetesen a rádiózás, a televíziózás, az internetes sajtó mind-mind „bemutatkozik”, a technológiától kezdve, a műhelyeken át a sikerekig és kudarcokig – megannyi hang- és képanyaggal.  Persze mondhatjuk, hogy könnyű úgy, hogy a világ legnagyobb média cégei támogatják a múzeumot. Írtam korábban – de úgy tűnik, mégsem, vagy úgy sem.

A nagyrészt interaktív Newseumban külön emeletnyi rész foglalkozik a sajtóetikával – s ahogy láttuk, ezt is nagy érdeklődéssel nézik a múzeumba csapatostul ellátogató gyerekek, akik persze igen jól szórakozhatnak a mosdókban is, ahol a falakat, a csempéket emlékezetes „sajtóhubák” teszik „múzeumivá”, legyen ott is olvasnivaló, mintegy kikapcsolódás gyanánt.

A hatodikon van egy pazar terasz, tökéletes kilátással a Capitoliumra és a nagy temetések, felvonulások, ünnepek, tüntetések és hasonló alkalmak színhelyéül szolgáló Pennsylvania Avenue-ra.

A Fehér Ház nem látszik, de itt van nem messze. A panoráma kiállítás azt mutatja be, mikor mi történt itt a századok során… s így megtudtuk azt is, hogy nem Bartlet elnök (West Wing) gyalogolt először a Fehér Ház és a Capitolium között, hanem Jimmy Carter.

Kicsit lejjebb, egy az átlagosnál is szomorúbb – és sajnos napról napra bővülő – megemlékezés a munkavégzés közben meggyilkolt kollégákról, majd egy aktuális bemutató a sajtószabadság állapotáról. Nem nagy öröm, hogy Magyarország itt is csak a „részben szabad” csoportba tartozik.

Túl sok szó egyébként nem esik rólunk a múzeumban, az említett címlap és a sajtószabadság állapotát bemutató tábla mellett talán egyedül a fal leomlásáról szóló dokumentációban szerepelünk, de ott legalább a jó oldalon.

És persze elvileg a Pulitzer-díjasoknál, ahol mi nem találkoztunk a névadóról szóló megemlékezéssel, ami viszont nem jelenti azt, hogy nincs is.

Kis túlzással, de tulajdonképpen véletlenül mentünk el a Newseumba, nem szerepelt az előzetes tervekben, de szerencsére végül belefért az időbe. Persze nem tudtuk minden szegletét – beleértve a 15 galériát és színházat – bejárni. Alighanem ez szinte lehetetlen is, hiszen hét szintnyi médiatörténelmet nem lehet pár óra alatt átfutni, megnézve/meghallgatva a hihetetlen mennyiségű tévés, rádiós anyagot.

Talán ezért is van, hogy a belépőjegy két napra érvényes. Washingtonban egyébként a múzeumok zöme ingyenes, de itt fizetni kell. Az újságíróknak is jegyet kell venniük – kollegiálisan, 15% kedvezménnyel.

Amíg a múzeum (a Newseum) felé ballagtunk a hazait (mármint a nyárit) idéző washingtoni hőségben azon gondolkoztam, mi a túró lehet érdekes a tegnapi hírekben – bent pedig lépésről egyre erősebben éreztem, hogy miért is akartam egykoron újságíró lenni, hogy mennyire felemelő, izgalmas és felelősségteljes dolog lehet(ne) újságot (nyomtatottat, elektronikusat, tévét, rádiót, online-t) csinálni és mennyire fontos a szabad sajtó.

A Newseum pont ennek a demonstrálására hivatott. A küldetése az, hogy a látogatók megtapasztalják a szabad sajtó szerepét a főbb történelmi eseményekben és azt, hogy azt, hogy az amerikai alkotmány első kiegészítésében foglalt alapvető szabadságjogok – mint a vallás-, a szólás- és sajtószabadság, a békés gyülekezéshez, valamint az államhoz intézet petíciók joga -, mennyire fontosak, hogyan hatnak az életünkre.

Ha még idén arra jársz, feltétlenül nézd meg!

 

Megosztás